Erika Szőke je vizuálna umelkyňa pracujúca s fotografiou v jej rozšírenom poli. Jej prístup prirodzene prekračuje hranice média: uvažuje v rovinách grafiky, objektu aj performancie, pričom výsledné diela často vznikajú prostredníctvom experimentálnych fotochemických procesov a materiálnych zásahov. Charakteristické sú pre ňu nekonvenčné techniky, efemérne objekty a unikáty založené na priamom kontakte svetla, látky a času.
Kľúčovým prvkom jej tvorby je skúmanie stopy a odtlačku - obrazu ako záznamu prítomnosti, ktorý sa formuje materiálnym pôsobením a procesualitou. Zaujíma ju prchavosť, premenlivosť a vznik obrazu ako udalosti, nie ako stabilného výsledku. Pracuje s tým, čo je blízke a každodenné, no zároveň v sebe nesie hlboké vrstvy geologického či kozmického času. Jej obrazy a objekty tak pôsobia ako vizuálne fragmenty, ktoré prepájajú človeka s prostredím, v ktorom žije - a s priestorom, ktorý ho presahuje.
Jej projekty majú výrazný environmentálny a výskumný charakter: pracuje s prírodnými látkami, organickými procesmi, krajinou či pôdou a skúma prepojenia medzi človekom, prírodným prostredím a kozmickými súvislosťami. Ako členka skupiny IN SITU sa venuje aj site-specific tvorbe reagujúcej na konkrétny priestor a jeho materiálne danosti.
Svoje diela predstavila na viacerých samostatných a kolektívnych výstavách na Slovensku i v zahraničí, pričom jej tvorba sa vyznačuje presvedčivou schopnosťou prepájať experimentálnu fotografiu, environmentálne myslenie a cit pre poetiku stopy a premeny.
Erika Szőke vizuális művész, aki a fotográfiát nem rögzített képként, hanem nyitott, kísérleti térként értelmezi. Munkamódszere természetes módon lépi át a médium határait: gondolkodása a grafika, az objektművészet és a performansz területeit is érinti, miközben alkotásai gyakran kísérleti fotokémiai eljárásokból és anyagközpontú beavatkozásokból születnek. Munkáira jellemzőek a rendhagyó technikák, az efemer tárgyak és az egyszeri, megismételhetetlen képek, amelyekben a fény, az anyag és az idő közvetlen kapcsolata válik meghatározóvá.
Alkotói gondolkodásának központi eleme a nyomhagyás - a lenyomat mint a jelenlét jele, amely anyagi hatások és folyamatok eredményeként formálódik. Érdeklődése a mulandóságra, az állandó változásra és a kép létrejöttének eseményszerűségére irányul, nem pedig a végleges, rögzített formára. Azokkal az anyagokkal dolgozik, amelyek közeliek és hétköznapiak, mégis rétegeikben ősi, geológiai vagy kozmikus időrétegek húzódnak. Képei és objektjei így olyan vizuális fragmentumokként hatnak, amelyek összekötik az embert a környezetével - és azzal a térrel is, amely túlmutat rajta.
Projektjei erőteljesen környezeti és kutatásalapú jellegűek: természetes anyagokkal, organikus folyamatokkal, tájjal és talajjal dolgozik, miközben az ember, a természeti környezet és a kozmikus összefüggések viszonyait vizsgálja. Az IN SITU művészcsoport tagjaként helyspecifikus alkotásokkal is foglalkozik, amelyek közvetlenül reflektálnak az adott tér anyagi adottságaira.
Művei több hazai és nemzetközi egyéni, valamint csoportos kiállításon szerepeltek. Alkotásait a kísérleti fotográfia, a környezeti gondolkodás és a nyomhagyás-poétika iránti érzékeny, elmélyült megközelítés jellemzi.